Az emlékezetközösség néhány újonnan felmerülő lehetőségéről Móczár Gáborral, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatójával beszélgettünk.
Hajlamosak vagyunk a magyar történelem eseményeire úgy tekinteni, mintha azok kizárólag a mi múltunk tényei lennének, mintha a velünk élő népeknek nem sok közük volna hozzájuk. Ám, ha jobban meggondoljuk, amikor beszédbe elegyedünk szlovák, horvát, de akár még cseh vagy lengyel barátainkkal, kiderül: ők éppen úgy sajátjuknak vallanak egy-egy személyt, ügyet, emlékezetpontot, mint mi, magyarok. Az emlékezetközösség néhány újonnan felmerülő lehetőségéről Móczár Gáborral, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatójával beszélgettünk.
Az idén 175 éves Fiumei úti sírkert alapítása is kapcsolódik a szabadságharchoz. 1849 április elején ide temették azokat a honvédeket, akik az isaszegi csatában szenvedtek sebesülést, és a Rókus kórházban már nem tudták megmenteni őket.
– Bár rengeteg szobor, emlékmű, sír, tömegsír van – amelyek közül több, a tavaszi hadjárathoz kapcsolódó tömegsírt védett temetkezési hellyé nyilvánított a közelmúltban kezdeményezésünkre a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság –, mégis szükség lenne egy olyan emlékhelyre, ami központi megemlékezések helyszíne lehet. Az 1848-as ismeretlen katona szimbolikus sírjával, egy országzászló felállításával hoznánk létre egy ilyen emblematikus emlékhelyet a Fiumei úti sírkertben – számolt be az elképzelésekről a főigazgató.
Az idei terveknek azonban nem ez a legérdekesebb része. Az ugyancsak 175 éves tavaszi hadjárat kapcsán a Nemzeti Örökség Intézete (Nöri) részt vesz az első Kárpát-medencei negyvennyolcas emlékmű felújításában és látogathatóvá tételében.
Az 1851-ben illegálisan felállított, legelső honvédemlékmű az 1849-es héthárs-vörösalmai csata hőseinek mementója volt a Bánó család roskoványi birtokán. Az oszlopot azonban 1918-ban cseh legionáriusok ledöntötték, de a helyiek elásták, s ezzel meg is óvták. A felvidéki Sine Metu Egyesület Orosz Örs vezetésével néhány éve megtalálta, tavaly pedig a Nöri támogatásával és segítségével felújították és eredeti helyén felállították az emlékművet, amelynek ünnepélyes avatása idén júniusban lesz.
Hasonlóan nemzeteket összefogó jelleget akar adni a Nemzeti Örökség Intézete a két év múlva esedékes mohácsi megemlékezéseknek.
– A Mohács 500 projekt egészen újfajta módon szeretné elhelyezni nemzetünk történelemtudatában a mohácsi csatát. Egyrészt nemcsak az 1526-os tragédiára szeretnénk emlékeztetni, hanem a közelben megvívott 1687-es úgynevezett második mohácsi összecsapásra is, amely a nagyharsányi síkon az egyik utolsó csatája volt a hazánkat felszabadító nemzetközi szövetségnek. A két ütközet keretezi történelmünk egy rendkívül fontos szakaszát, és így arról is tudunk beszélni, miként tudta az ország átvészelni a másfél évszázados török hódoltságot. Másrészt szeretnénk megmutatni, hogy mindkét ütközet mögött közép-európai összefogás állt. Minden részt vevő országnak lesz egy kis emlékhelye a sátorhelyi nemzeti emlékhely újonnan kialakítandó kegyeleti terében – fogalmazott a főigazgató.